Az arab-iszlám kultúra hatalmas és lenyűgözően színes.
A szokások egzotikusak, érdekesek.
A vallás – noha manapság elég sokan élnek vissza vele, nyugaton pedig egyre rémisztőbbnek tartják – valójában igazán szép, békés és toleráns hitrendszer, mellesleg napjainkban a világ legdinamikusabban terjedő vallása, amellyel itt Magyar országon is egyre többet találkozunk.
A tudományok területén Európa évszázadokon keresztül az arab tudományosságból táplálkozott. A kémia, a matematika, a csillagászat, a földrajztudomány, a történetírás alapjait az arab tudósok fektették le hajdan.
Az iszlám művészete grandiózus, díszes épületeivel, aprólékos miniatúráival, kalligráfiáival, szöveteivel, réztárgyival, stb. ámulatba ejt bárkit.
Az arab irodalom pedig oly gazdag és hatalmas, amellyel egy európai nyelv sem dicsekedhet.
Mindezt megismerve nem csak a „dicső múlt” tárul fel az ember szeme előtt, de érthetőbbé válik az a világ is, amelyben most élünk kuszának látszó politikai konfliktusaival.
Érdemes tehát megismerkedni ezzel a kultúrával, ehhez pedig a legjobb kiindulópont maga az arab nyelv.
Tanuljon arabul, ha a Korán érdekli! A Korán több millió ember legszentebb könyve, vallásának alapja, és csak az olvassa igazán, aki eredeti nyelven olvassa. Az iszlám tanítása szerint, a fordítások csak magyarázatoknak tekinthetők, nem képesek a lényeget, az istenit átadni. A Korán az, amely a muszlimok szemében szentté teszi az arab nyelvet is, amelynek ismeretét igazi adománynak tekintik.
Tanuljon arabul egyszerűen csak azért, mert szép! Az arab nyelv napjainkban számtalan dialektusában él, amelyek felett ott áll a fuszha, az irodalmi nyelv, ezt egyaránt értik és használják az egész arab világban.
Hangzásra először kicsit keménynek tűnhet, de ha jobban megismeri, rájön mennyire dallamos, milyen nagyszerű ritmus lüktet minden mondatában.
Az arab rendkívül pontos, színes, kifejező. Hogy csak egy példát említsek, az egyes és többes szám mellett használja a kettes számot is, amely a mai nyelvek többségéből már kihalt.
Költői nyelv, amelynek a napfelkelte minden pillanatára külön szava van és költőisége nem csak az irodalomban, a hétköznapi élet minden mondatában megjelenik.
Arabul este nem jó éjszakát kívánunk, hanem ezt mondjuk: Reggelre kelve ébredj a jóra! Az idegent így köszöntjük: Légy családtag nálunk, s legyen sima a föld, amelyen közöttünk jársz! Az elénk tett ételt pedig a szálljon béke a kezedre! fordulattal köszönjük meg, s a hasonló példáknak se szeri se száma.
Az arab írás szépségét nem ecsetelem, helyette álljon inkább itt egy kalligráfia, ami pontosan mutatja, mire gondolok.
Tanuljon arabul az utazásokhoz! Szíria, Libanon, Jordánia, Egyiptom, Szudán, Tunézia, Marokkó (és még sorolhatnám) a világ legcsodásabb országai. Az amúgy is barátságos és vendégszerető helybeliek pedig egy csapásra még kedvesebbek, előzékenyebbek és nyitottabbak lesznek, ha az anyanyelvükön szól hozzájuk. Nem beszélve arról, hogy alkudni kötelező, és igazán jól alkudni csak arabul lehet (garantáltan húsz százalékkal több engedményt jelent).
Az arab nyelvtan igen nehéz, a szókincs hatalmas, gondot okoz az írás és a kiejtés elsajátítása is. Az arab nyelv tehát nem könnyen „adja meg magát”, de meggyőződésem, hogy szépségeivel bőségesen kárpótol minden óráért, amit a megtanulásával töltött. Ráadásul ehhez még csak nem is kell álruhában lejárnia a lábát, mint hajdan Vámbéry Ármin tette, elég ha felkeres bennünket.
Pálovics Ede
