Semmi lelkierőm franciául tanulni…elernyedek ha arra gondolok, amit Wilkmann Béla mondott a francia nyelvtudás fokozatairól. Wilkmann ugyanis azt mondta, hogy eleinte az ember senkit sem ért meg, és senkivel sem tud beszélni, dacára annak, hogy szünet nélkül tanul.
Aztán lassanként elkezd francia szavakat mondani, de senki sem érti, hogy mit. Főleg azt nem érti, hogy mások mit mondanak neki. Aztán nagyon lassan elkövetkezik az az idő is, hogy megérteti magát, ő viszont még mindig nem ért senkit.
Az újabb fejlődési fokozat a következő: már hiszi, hogy érti őket, holott jogtalanul hiszi, mert inkább csak félreértésről lehet szó. Ha rendületlenül tovább tanul, eljő a boldog idő, amikor lassanként már megért egyeseket, de másokat még egyáltalán nem. Legvégül mindenkit megért, és odavan a boldogságtól, azt hiszi, ő már tökéletesen tud, és mindaddig hiszi ezt, míg telefonon keresztül nem beszélnek hozzá, mert akkor be kell látnia, hogy megint csak nem ért meg senkit sem.
De elcsüggedni nem szabad.
Így volt Irmuska is. Otthon még tökéletesen tudott franciául, idekint viszont nem értett meg senkit sem. De nem csak a kiejtés teszi ezt. Hajaj mik vannak még itt!
Például aki Pesten tanulta a franciát, így mondja azt, hogy „nem tudom”: zsönöszépá. Az itteniek így mondják: zs’szepá, esetleg csak így: szepá- sőt mondják még azt is, hogy csepá. (Ezek a közönséges emberek.) Most ehhez vegyük még az orrhangokat, a türelmetlen, gyors beszédet, ahol a szavak fele döglötten lát már napvilágot, és minden ötödik mondat után jön egy nagy lélegzetvétel, mikor öt-hat szó teljesen elmosódik (tudniillik lélegzetvétel közben is beszélnek)……..
– Az okos ember elszántan közéjük megy, és velük tanul – mondja Wilkmann Béla. – Integet, dadog lármázik, egyszóval elevenen viselkedik. Semmitől sem riad vissza. Ha nem ért valamit, köhög , bólogat, vagy a fejét rázza, esetleg olyasmiket mond, amivel azt a hitet kelti, hogy valamit mégis ért- nehogy a többiek elcsüggedjenek.
Ha kenyeret vesz az ember a boltban, merészen ráordít a pékre:
– Jó napot! Hogy van?
A pék erre ijedten megköszöni ezt, és föltétlen hasonlóképpen érdeklődik az egészségünk iránt. Erre mérget lehet venni, olyan biztos. Tehát akármit mondjon is a pék, mi előre tudjuk, hogy mit kell válaszolnunk rá.
– Köszönöm. Csak így-úgy- mondjuk neki.
Aztán rögtön rávágunk a hátára, és megkérdezzük tőle:
– Na és a szerelem?
Akármit mondjon is a pék, először csodálkozni kell:
– Ah!
Aztán azt mondjuk:
– Hát ez az élet!
Köszöntjük őt, és elmegyünk. A boltajtóból visszafordulva még megjegyezhetjük:
– Jó idő van mi?
Avagy:
– Micsoda piszok idő!
Ezek után a pék föltétlen megállapítja rólunk, hogy intelligensek vagyunk. Íme egy ember, aki előtt tökéletes látszatát keltettük annak, hogy tudunk.
Csak így lehet kariert csinálni!
Idézet Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen című művéből, mely a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg.
Éljen a Helikon Kiadó!
A tesztkérdések megválaszolása után lehetősége van elküldeni az Effy nyelviskolának a teszt eredményét. Ez alapján felvesszük Önnel a kapcsolatot és az Ön nyelvtudásának megfelelő tanfolyamot ajánlunk.
